Blog

2 hetes nagykaland egy kis VW UP-al

Biztosan feltűnt Nektek, hogy a webshop termékeinek többsége az olasz csizma sarkából, Pugliából származik. Úgy érzem ez szolgál némi magyarázattal. Nincs más mentségem, mintsem az, hogy teljesen magával ragadott ez a régió, végérvényesen beszippantott és olyan kis titkos mentsvárammá vált, ahová még gondolatban is jó érzés visszarepülni, ha már a fizikai valómban történő utazás nem is tud megesni olyan gyakorisággal ahogy azt én szeretném.  

2011 volt az az év amikor hazaérkeztem erre a napfényes, fehér-zöld-azúr színekben pompázó régióba, amelyet azóta is nem hivatalos második otthonomnak tekintek.

Akkoriban még nem indultak fapados járatok Budapestről és a mára már sokak által ismert és nem alaptalanul rajongott helyeket: Barit, Alberobellot és Polignano a mare-t a magyarok többsége még hírből sem ismerte. Én is csak onnan szereztem tudomást róluk, hogy egy puglai kolléganőm egy ebédidődben ódákat zengett róla és csak sorolta szünet nélkül a programokat, amiket ki kell próbálni, az ételeket, amiket meg kell kóstolni, a torrekat ahová el kell menni. Én csak pislogtam és gondoltam, ha valamiről ilyen lelkesedéssel beszélnek akkor azt érdemes felfedezni.

Erica kolléganőm útmutatásai alapján összeállt egy kéthetes útiterv, barátnőm Budapestről én Milánóból érkeztem. Béreltünk egy pici Volkswagen -Up-ot és kezdődött a kaland.

A régió északi részével, a Gargano félszigettel kezdtünk, ahol domboldalon legelő teheneket és juhokat láttunk, majd szép lassan délre ereszkedtünk és meg sem álltunk a csizma sarkáig, ahol már két tenger találkozik: az Adriai és a Jón tenger.

Máig bíztatok mindenkit, hogy lépjen ki a Bari és környéke komfort zónából mert az északi részek is tartogatnak meglepetést, a csücsök pedig, Salento számomra szerelem.

Nem elég egy blogbejegyzés arra, hogy mindent elmeséljek Nektek, így csak pár számomra fontos dolgot ragadok ki azok közül, ami miatt számomra Puglia a szívemnek legkedvesebb olasz régió.

Szerethető Szerencsehozó

Egy webshopot építettem a varázsukra, úgyhogy nekem elhihetitek, hogy nagyon szerethetőek ezek a gyönyörű, a kézzel készített kerámiatárgyak.

Egy előző posztomban írtam Nektek, hogy 2011-ben fedeztem fel Pugliát ahol a pumok minden helyiségben, minden méretben és funkcionalitásban megtalálhatók én mégsem ott bukkantam rájuk először, hanem Milánóban. Az első bérelt lakásom közelében volt egy gyönyörű, ízléses lakberendezési bolt, ahol gyönyörű kerámiákat árultak. Ott lettem először figyelmes erre a bájos dísztárgyra.

Az eladónő készségesen elmondta, hogy mit szimbolizál és mondanom sem kell, hogy egy gyönyörűre mintázott pici pumo jött is velem haza. Aztán megismertem Nina barátnőmet, akinek a férje pugliai, a milánói teraszukon volt egy körülbelül 60 cm-es hatalmas ’tojás’, majd újabb pugliai ismerős, újabb pumo, ezúttal lámpa formájában. Akkor már kezdett gyanús lenni, hogy ez a bájos kis tárgy nem csak egy tucat termék, amit rá lehet sózni a gyanútlan turistákra, hanem valami olyasmi, amit maguk a helyiek is nagyon szeretnek. Így aztán meg sem lepett amikor az első körutunkon a régióba úton-útfélen ránk köszönt ez a kedves kis tárgy.

A Sorelle Barnaba Testvérek Varázslatos ültetvénye Pugliában

Puglia szívében, ahol az olívaültetvények látványos tájképét az ősi olajfák uralják, egy különleges, nők uralta családi vállalkozás rejlik. A Sorelle Barnaba, vagyis a Barnaba nővérek, az olasz gasztronómia egyik legértékesebb kincsét, az extra szűz olívaolajat állítják elő. A 3 testvér, ki a szülőföldjük szeretetét és a családi hagyományok tiszteletét örökölte, ma már saját kezével ápolja és neveli ezeket az ősi fákat Barihoz közel Monopoliban.